1945. május 7-én Alfred Jodl tábornok a nyugati szövetséges haderők előtt aláírta a német szárazföldi csapatok feltétel nélküli megadását. Másnap, 1945. május 8-án este a karlshorsti katonai műszaki iskola nagytermében a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői - a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről Stumpf vezérezredes írták alá a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot. A kapituláció május 8-án, közép-európai idő szerint 23 órától hatályba lépett. Moszkvában ekkor már éjfél után járt...

A három aláírás pontot tett Európa legvéresebb háborújának végére. Lezárta azt az öldöklést, amelynek hat éve bepillantást engedett a pokolba, s megmutatta mindazt az pusztítást, amit emberi szem addig nem láthatott. Romhalmazzá vált országokat, porig rombolt városokat hagyott maga után. Milliók otthonát és emberi kapcsolatát perzselte fel. Európa testvérnépei fordultak szembe egymással, kultúrák, vallások etnikumok békés egymás mellett élését robbantotta fel a nácizmus ideológiája. Miközben soha nem volt ilyen olcsó az emberi élet, a kár, amelyet a kirekesztés politikája okozott, számokban kifejezhetetlen, ésszel felfoghatatlan. Ahogyan maga Németország is nagy árat fizetett. Egy egész generációnyi világszínvonalú tudós és művész hagyta el az országot, vagy végezte gázkamrában. A német nyelv, mely addig a természettudomány nyelve volt, háttérbe szorult. Európa büszkeségei, a heidelbergi, a königsbergi és a göttingeni egyetemek a mai napig nem tudták visszaszerezni a tudományos életben korábban betöltött vezető szerepüket.

A XX. század legsötétebb időszaka a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hármas eszméjének sutba dobásával vette kezdetét. Innen pedig egyenes út vezetett az élethez, a létezéshez való jog kétségbe vonásáig. Európa közepén megszületett egy állam, mely magasabb és alacsonyabb rendű állampolgárokat különböztetett meg, olyanokat, akik kormányzásra, uralkodása születtek és olyanokat, akik valójában nem is emberek. Ők voltak a külön faj, akiknek nem voltak jogaik, s a társadalomnak nem szerves részei voltak, hanem csak teher.

Egy japán közmondás szerint mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog. A nácizmus féktelen tombolásának meg voltak számlálva a napjai. Az erőszak, amellyel erőt vett Európán és saját nemzetén, fenntarthatatlannak bizonyult. Az ideológia, melynek nevében országokat rohantak le, városokat tettek a földdel egyenlővé, s embereket likvidáltak, önmagát falta fel.

65 évvel ezelőtt, ezen a napon Európában véget ért a második világháború. A romok között újjászerveződött az élet. A győztesek lefegyverezték a veszteseket, s az élők eltemették a holtakat. Mi, a szerencsések, akik a borzalmakat könyvekből, idősebb rokonaink elbeszéléseiből ismerhettük csak meg, mi emlékezünk. Emlékezünk azokra a hősökre, akik e nehéz években is képesek voltak helytállni. Azokra, akik fegyvert ragadtak, s voltak olyan bátrak, hogy harcoljanak a szabadságért, és azokra is, akik ugyanezzel a bátorsággal szenvedték el nap, mint nap a megaláztatást.

Budapest, 2010. május 9.